2014-ben is megjelent az évi összegző CSR Hungary Guideline kötetünk, melyben interjút készítettünk Nick Kóssal, a PwC Magyarország vezérigazgatójával.A Pwc A világ 2050-ben nemzetközi tanulmánya apropóján. A gondolatok – a klímakonferenciák előkészítése miatt is- mai is aktuálisak.
Jules Verne, majd egy későbbi generáció számára Asimov és más kedvelt scifi írók előszeretettel jellemezték a XXI.századot mind a Pokol és mind a Paradicsom utópisztikus vízióival. Hogy melyik jövőkép lesz a jövő valósága? Ma még nem tudhatjuk. Legfeljebb csak találgathatunk…
Ennél realisztikusabb és még inkább tényeken alapuló forgatókönyveket vázolt fel a közelmúltban a PwC ?A világ 2050-ben? című nemzetközi tanulmánya. Az írás a BRICS országok és az őket követők perspektíváit, kihívásait, lehetőségeit vette sorra. Nick Kóssal, a PwC Magyarország vezérigazgatójával a tanulmány főbb megállapításairól beszélgettünk.
CSR Hungary:
A jövőt kutatók általában 3 szcenáriót, forgatókönyvet szoktak meghatározni egy-egy kihívás esetében: Ami a legrosszabb, ami a legjobb, és ami általában valósággá válik a középső szcenárió, a reális.
Ebben az értelemben fenntarthatóság szempontjából mi jellemezheti majd a Föld gazdaságát a szokásos 3 forgatókönyv szerint?
Nick Kós:
Valóban a tanulmány háromféle forgatókönyvet említ a Föld gazdasága és globális felmelegedés kapcsolatát tekintve. A legpesszimistább forgatókönyv szerint, ha a mostani gazdasági viselkedésünkön nem változtatunk, akkor az a század végére a klímaváltozásból adódó visszafordíthatatlan globális katasztrófákhoz vezethet. Ez hosszú távon 6 fokos hőmérsékletnövekedést jelent.
A legjobb szcenárió szerint, fenntarthatósági szempontból a korábban az ENSZ által meghatározott globális felmelegedés sarokszámát, a 2 fokos hőmérsékletnövekedést kellene tartani, amitől viszont globális szinten eddig elmaradtunk és így nem kivitelezhető hosszú távon.
Így a középső, reálisan megvalósítható cél elérése maradt, ami a fokozatos ?zöldítést? jelenti, így többek között a szénről gázra átállást, hosszú távon a megújuló energiaforrások használatát, vagy a szén-dioxid-leválasztást és tárolást. Ezekkel az intézkedésekkel még mindig hozzájárulunk a globális felmelegedéshez, de már közel sem vezet olyan globális környezeti katasztrófák kialakulásához, mintha nem változtatunk. Így hosszú távon 4 fokkal emelkedne a Föld hőmérséklete.
CSR H:
Ha a mostani kiindulási pontot nézzük (nagyhatalmak klímapolitikája, gazdasági potenciál) milyen lehetőségek nyílhatnak az üzleti szféra számára?
N.K.:
A tanulmány következtetése szerint a globális gazdasági súlyok eltolódása a feltörekvő piacok felé (Kína, India, Brazília stb.) egyértelmű, hiszen ezek az országok nemcsak az alacsony előállítási költséggel működő központok, de egyre nagyobb fogyasztói piaccal is rendelkeznek.
Ezzel egyidejűleg ezekre a piacokra való belépés számos kihívást is jelent a nagyhatalmak számára, hiszen adaptálniuk kell stratégiájukba a helyi sajátosságokat, szabályokat és vámokat. A jól felépített belépési stratégia, a helyi kormányzattal, illetve szabályozó szervekkel kialakított jó kapcsolat mind hozzájárulhat a sikeres belépéshez.
CSR H:
Milyen kitörési pontok lehetnek a fejletlenebb országok számára?
N.K.:
Ezek az országok hamar felzárkózhatnak gyors gazdasági fejlődésüknek köszönhetően, de számolniuk kell azzal, hogy a gyártás növelésével és az ezzel járó technológia és innovációs fejlődéssel, óriási lesz az igény a természeti erőforrások iránt, ami nehezíti a globális felmelegedést 4 fok alatt tartani.
Hosszú távon ilyen környezeti kihívásokkal, valamint makrogazdasági és politikai instabilitásukból adódó problémákkal kell megküzdeniük, ami a kitörés útjába állhat.
CSR H:
Csak a nagyok és a politika játszmájáról lehet szó? Túlélés v. felzárkózás?
N.K.:
A tanulmány nem említ semmilyen olyan biztos módszert, ami a fejlődős országok és a nagyhatalmak közötti kapcsolatot teljes mértékben fel tudná térképezni. A korábban már említett gazdasági súlyok eltolódása, intenzív gazdasági növekedés, illetve az ebből adódó globális felmelegedés számos lehetőséget és akadályt jelent, ami a túlélésre vagy épp a felzárkózásra ösztönözheti az országokat és a cégeket egyaránt.
CSR H:
Az előrejelzések szerint – már 2006-ban az Innováció kötetünkben is szólt erről cikk – sikerországok az USA mellett Kína és a tipikus outsourcing központ India. Ez utóbbi két ország számára milyen lehetőségeket rejt magában a klímaváltozás? Hisz ők azok a feltörekvők, akiknek a gazdasága egyre több CO2 bocsát ki?
N.K.:
A tanulmány több gazdasági faktor alapján is összehasonlítja az országokat, amiből látszik, hogy a nagyhatalmak mellett milyen további fejlődő országok indulnak növekedésnek a következő időszakban.
India és Kína gyors előrelépése természetesen együtt jár a fosszilis energiahordozók túlzó használatával, ami szorosan köthető az egyre ingadozó éghajlati viszonyok kialakulásához is. Amellett, hogy ez a gazdasági növekedés óriási lehetőséget jelent ezeknek az országoknak, többek között különböző környezeti kihívásokkal is jár, amit hosszú távon orvosolni kell. Indiának és Kínának is nagy hangsúlyt kell fektetni a jövőben az új zöld technológiai fejlesztésekre, vagy a rendhagyó energiaforrások használatára.
CSR H.:
S jönnek a kisebb feltörekvők? Malajzia, Indonézia, Vietnam?
N.K.:
A korábban már említett összehasonlítások szerint a legnagyobb gazdaságokon túl Malajzia rendelkezik a legkecsegtetőbb hosszú távú gazdasági kilátásokkal, tehetségmenedzsmentjének, növekedésbarát politikájának, illetve innovációinak köszönhetően. Ez idő alatt Indonézia nagyobb gazdasággá válhat, mint például Németország, valamint Vietnám is felemelkedhet a rangsorba, habár makrogazdasági és pénzügyi instabilitás jellemzi.
CSR H:
A mi térségünk szempontjából Németország és Lengyelország az érdekes, melyek ránk is hatnak.
N.K.:
Az előrejelzések szerint, Lengyelország az elkövetkezendő évtizedekben továbbra is növelheti előnyét a nyugati országokkal szemben, habár piaca még mindig komoly változásokon megy keresztül. Növekedésének egyik oka az EU-tagságból adódó megszilárdult intézményi háttér, valamint a lengyel oktatásban résztvevők magas aránya, ami a jövőben versenyképes tudást és technológiai innovációkat vonhat maga után.
Ettől függetlenül a kezdeti lendület csak a következő pár évtizedre lesz elég, miközben Németország fokozatosan tartja stabil gazdasági pozícióját. Emellett nem szabad elfelejteni az olyan nagyobb országokat, mint Oroszország vagy Törökország, aki a jövőben is stabil növekedést fog mutatni és egyre meghatározóbb szerepet fog betölteni a gazdasági folyamatokban.
Még több részletet lehet olvasni a A világ 2050-ben tanulmányról korábbi cikkünkben!
